Tekintettel az évek óta húzódó globális gazdasági válságra, időszerűnek tűnik ennek lehetséges és várható pszichiátriai vonatkozásait számba venni. Tanulmányunkban röviden áttekintjük a releváns irodalmi előzményeket, amelyek a recesszió - és az ezzel szorosan együttmozgó munkanélküliség - szuicid mortalitásra gyakorolt hatásával foglalkoztak, illetve azokat az elméleteket, amelyek a két változó közötti összefüggést próbálják magyarázni. A szuicid magatartás rendkívül komplex jelenség (bekövetkezésének esélyét számtalan környezeti és genetikai tényező befolyásolja, melyek között ráadásul különféle interakciók mutathatóak ki), így számos rizikófaktorának az önálló magyarázó ereje csak csekély lehet, ami metodológiailag is nehézkessé teszi vizsgálatukat. Bár az eredmények nem teljesen konzisztensek, mégis úgy tűnik, hogy a munkanélküliség - részben független - rizikófaktora mind a depressziónak, mind az öngyilkosságnak. A jelenleg is folyamatban lévő gazdasági válság öngyilkossági adatokra való hatását vizsgáló első tanulmányok eredményei szintén megerősítik a munkanélküliség növekedését kísérő szuicidráta-emelkedést az Európai Unió régebbi és újabban csatlakozott országaiban egyaránt. Bár az öngyilkosság legfőbb kockázati tényezője a pszichiátriai betegség, elsősorban a hangulatzavar, a jelenség hátterében szerepet játszó egyéb folyamatok feltárása és összefüggéseiben való megértése fontos eszköz lehet az öngyilkosság predikciójában és prevenciójában a veszélyeztetett személyek illetve a populáció szintjén egyaránt, és a veszélyeztetettek esetében a célzott farmakoterápiás beavatkozások megtervezésében.