A szerzők összefoglalják a szkizofréniával kapcsolatos morfológiai ismereteket a makroszkópos leletektől a molekuláris elváltozásokig. Több mint 100 éve vannak ismereteink a szkizofrén agyról. Ismert a kérgi és szubkortikális regionális szürkeállomány térfogat- és denzitáscsökkenése, a fehérállományi léziók, melyek kapcsán fellépő diszkonnektivitás a szkizofrénia patológiájának egyik lényeges eleme. A makroszkópos elváltozásokat tekintve legfontosabb a temporális lebeny, a prefrontális kortex, a gyrus temporalis superior, az anterior gyrus cinguli és a planum temporale volumencsökkenése. Ez utóbbi a hemiszferiális aszimmetriacsökkenés tekintetében is jelentős, melyet a kórkép fontos jellemzőjének tartanak. Mára ismertté vált számos mikroszkópos elváltozás, különösen a neuropil eltérések, az axonális és dendritikus elváltozások, és a szinapszisok kiterjedt funkcionális és strukturális eltérései. Az elváltozás hátterében számos mechanizmus (migrációs zavar, megváltozott pruning, károsodott neuroplaszticitás) bizonyított, számos bizonyításra vár. Jelentős kutatási eredmények gyűltek össze az agyi energiaháztartás, lipidanyagcsere, illetve a proteomikus leletek tekintetében. Jelenleg ellentmondásosak a fenti elváltozások kialakulása és az antipszichotikum medikáció kapcsolatára vonatkozó ismereteink.