A betegséggel, a testtel és a gyógyulási folyamattal kapcsolatos attitűdök és a kognitív reprezentációk jellege számottevő befolyást gyakorol a szervátültetésen átesett betegek felépülésére. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának Transzplantációs Osztályán több mint egy éve folyó kutatásukban a szerzők 51 veseátültetett személynél megvizsgálták, hogy a hangulati tényezők, a betegséggel és szervvel kapcsolatos reprezentációk kimutatható összefüggésben állnak-e a graft megfelelő működésével. Módszerek: Kutatásukban négy mérőeszköz kombinációját tesztelték: a szorongásszint és a hangulati állapot mérésére a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás kérdőívet és a Beck-féle depresszióskálát alkalmazták, a betegség- és testreprezentációkat, illetve a gyógyulással, az idegen eredetű szerv testi és pszichés integrációjával kapcsolatos nézeteket pedig egy általuk kidolgozott kérdőívvel és rajzteszttel vizsgálták. Eredmények: A szorongó betegek a projektív rajzteszten a transzplantált vesét nagyobbra rajzolták, ami azt jelzi, hogy a szorongás megakadályozza a szerv normális intrapszichés integrációját. Fontos kutatási eredményük, hogy a transzplantáció utáni, vérből kimutatott 10. napi kreatinin- és karbamidszint szignifikánsan alacsonyabb volt azoknál a betegeknél, akik a projektív rajztesztben a veséjüket kisebbre rajzolták. Következtetések: A transzplantált betegek rajzain a vese mérete szorongást jelző funkciót tölthet be, ami egyrészt a vizsgálatukban alkalmazott egyszerű pszichodiagnosztikai eljárás hasznosságára hívja fel a figyelmet, másrészt a prevenció fontosságára.