A dolgozatban áttekintjük a büntetés helyett kezelés elv (elterelés) működésének jogi, orvosi, finanszírozási vonatkozásait, illetve a kérdés filozófiai aspektusára is kitérünk. Az elterelés a magyar büntetőjogban Magyarország európai uniós csatlakozásával összefüggésben jelent meg. Az elterelés változásának jogi története és a jelen szabályozás ismertetése után a dolgozat tárgyalja az orvosi szempontból felmerülő nehézségeket. Jogi szempontból a legsúlyosabb kritika a gyakori jogszabály változtatások, a jogszabályok diszharmonikus és pro forma jellege miatt fogalmazható meg. Orvosi szempontból is több kritikus elem van a rendszerben, többek között, és különösen, a különböző addikciós hátterű kliensek ellátási igény szerinti differenciálásának hiánya, a kezelés tartalmának egyértelmű, az egészségügyi igényekhez illeszkedő protokollszintű meghatározásának hiánya és az utánkövetés teljes hiánya. A kliensek motivációja is kritikus tényező. Ugyanakkor az eltereléssel kapcsolatban további problémát jelent az elterelés költség/hatékonyság vizsgálatának és az eredményesség definiálásának hiánya. A szerző a beteg felelősségét is vizsgálat tárgyává teszi, és megvizsgálja a marihuána legalizációs vitája kapcsán felmerülő érvek és ellenérvek rendszerét. A dolgozat megkérdőjelezi az elterelés börtönbeli létjogosultságát. Bár az elterelést mint eljárást többet kritizálták, javaslatokat dolgoztak ki annak megújítására, de a kérdést átfogó módon kezelő rendszer kidolgozására még várni kell. Végül a szerző egységes, addiktológiai szemléletű - büntetés helyett kezelés - rendszert vázol fel, és a személyzetre és a tárgyi feltételekre vonatkozó minimumfeltételek meghatározását veti fel. Fontos szempontként említi, hogy a rendszerbe a garanciák mellett a nem absztinens magatartás következményei is beépüljenek!