Néhány évtizede úgy tűnt, hogy az álom agytörzsi mechanizmusok hatására véletlenszerűen generálódik a neuronhálózatokban. A legújabb empirikus adatok, agyi léziós és funkcionális képalkotó vizsgálatokkal szerzett adatok mégis amellett szólnak, hogy az álom nem random módon keletkezik, hanem kialakulásában fontos szerepet kapnak az agyi motivációs rendszerek, valamint a memória, elsősorban az implicit, érzelmi memórianyomok. A tanulmány áttekinti, hogyan illeszthető mindez a pszichoanalízis elméleti keretébe és gyakorlatába. A legfőbb cél annak megmutatása, hogy a pszichoanalitikus tapasztalatok és az idegtudomány adatai sokkal inkább kiegészítik, semmint cáfolják egymást.