Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek (IBD-k) incidenciája világszerte növekszik, kialakulásukban és lefolyásukban a táplálkozási tényezők is szerepet játszanak. A mediterrán étrend protektív hatását több klinikai kutatás is igazolta, azonban a betegek valós táplálkozási szokásairól - különösen remisszió idején - korlátozott adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a remisszióban lévő, serdülőkori IBD-betegek mediterrán diétához való adherenciájának és a nyugati típusú étrendhez köthető táplálkozási szokásainak felmérése volt. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 24, biológiai terápiában részesülő IBD-beteg (átlagéletkor: 15,71 +- 2,31 év) vett részt. A mediterrán diétához való adherenciát a KIDMED-kérdőívvel, míg a nyugati étrendi elemek fogyasztását 23 tételes speciális élelmiszerfogyasztás-gyakorisági kérdőívvel értékeltük. Eredmények: A KIDMED alapján a résztvevők többsége alacsony (n = 16) vagy közepes (n = 8) adherenciát mutatott, nagymértékű adherencia nem fordult elő (KIDMED-pontszám-átlag: 2,75 +- 1,78). Az élelmiszerfogyasztás-gyakorisági kérdőív alapján valamennyi beteg rendszeresen fogyasztott nyugati típusú étrendre jellemző élelmiszereket; a leggyakrabban fogyasztott termékek a csokoládé, a zsíros felvágottak, a péksütemények, a cukrozott gabonapelyhek voltak. A kérdőívben szereplő 23 élelmiszercsoport közül átlagosan 7,75 szerepelt a résztvevők étrendjében legalább heti 1-3-szor. A táplálkozási szokások és a diagnózisok (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), illetve a nemek között nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat, ugyanakkor a résztvevők egyharmadánál kedvezőtlen étrendi mintázat volt megfigyelhető. A két kérdőív közötti kapcsolat vizsgálata során nem találtunk szignifikáns összefüggést. Megbeszélés: Eredményeink a nyugati típusú étrend tekintetében összhangban vannak a hazai, egészséges populáción végzett felmérések megállapításaival, amelyek alacsony szintű zöldség-, gyümölcs- és rostfogyasztást jeleznek. A mediterrán étrenddel kapcsolatos eredményeink a nemzetközi adatokhoz képest kedvezőtlenebb képet mutatnak. A vizsgálat rámutat arra, hogy a remisszió idején a táplálkozási ajánlások követése háttérbe szorulhat. Következtetés: Az IBD-betegek körében kedvezőtlen táplálkozási mintázat figyelhető meg, amely indokolttá teszi a rendszeres és célzott dietetikai intervenciót. A hosszú távon fenntartható, kiegyensúlyozott étrend hangsúlyozása - különösen remisszió idején - kulcsfontosságú a betegségmenedzsment szempontjából.  Kulcsszavak: gyulladásos bélbetegség, táplálkozás, mediterrán diéta, nyugati étrend