Háttér és célkitűzés: A természeti környezetnek az egészség megőrzésében játszott szerepe régóta ismert. A természet emberre gyakorolt hatásait felfedezve és kihasználva mára a zöldgondoskodás (green care) ernyőfogalma alatt számos olyan módszer született meg, mely a természetet használja fel a gyógyításhoz vagy az egészség megőrzéséhez. Ezek a módszerek jellemzően több diszciplína talaján nőttek ki, úgymint biológia, ökológia, pszichológia, egészségtudomány, gyógypedagógia, agrár- és élettudomány. Áttekintő tanulmányunkban a hazánkban még kevésbé ismert kertterápia - terápiás kertművelés elméleti és gyakorlati lehetőségeit járjuk körbe a nemzetközi és hazai szakirodalmak alapján, hangsúlyozva a módszer transzdiszciplináris jellegét. Módszer: Forráskutatás, hazai és nemzetközi forráselemzések. Eredmények: A kertterápia és terápiás kertművelés bizonyítottan hatékony kiegészítő intervenció mind az egészségügyben, mind a szociális ellátásban, valamint a gyógypedagógiai nevelésben, terápiában és rehabilitációban egyaránt. A kertterápia, terápiás kertművelés hazai bevezetése és elterjesztése fontos része a fenntartható fejlődés biztosításának a biológiai diverzitás támogatásával, a környezettudatosság, a zöldgondoskodásszolgáltatások (green care) fejlesztésével. Következtetések: Hazánkban a kertterápia jövőbeni fejlesztését a "gyakorlat-képzés-kutatás" egységében tartjuk érdemesnek. A kertterápiás hálózatok szisztematikus kialakítása, evidenciaalapú módszer- és képzésfejlesztés biztos alapot jelenthet egy új professzió születéséhez.  Kulcsszavak: kertterápia, terápiás kertművelés, sérülékenység, multifunkcionális mezőgazdaság, biodiverzitás, transzdiszciplinaritás