Háttér és célkitűzések: A gyógypedagógus-pszichológus kettős végzettség sajátos látásmódja meghatározó a gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerés során. Az állapotmegismerési szemlélet elsősorban a gyermekek világára irányulóan kezdett terjedni az elmúlt évtizedben: ahogy Lányiné Engelmayer (2014) fogalmaz: új szemléleti elem a diagnosztizálás helyett az assessment kifejezés használata. A jogszabályi háttér változása mentén megjelenő, a felnőttvilággal kapcsolatos állapotmegismerésre vonatkozó specifikumok újabb változásokat eredményeztek az állapotmegismerési folyamatokról való gyógypedagógiai pszichológiai gondolkodásban. A felnőtt személyek gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerési folyamatai során fókuszban a köznevelés, felsőoktatás színterein zajló tanulási folyamatokkal és fogyatékossággal összefüggő diagnosztikai és támogatást előkészítő kérdések állnak. A gyógypedagógia nyolc szakirányával összefüggő szakirány-specifikus gyógypedagógiai tartalmak és a biológiai károsodástól a társadalmi részvétel akadályozottságáig vezető kontinuum mentén szintetizálni szükséges a gyógypedagógia és pszichológia ismeretrendszerének egyes módszertani elemeit. Módszer: Az áttekintés során a hazai vonatkozó szakirodalmakból indultunk ki, mivel a gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerés sajátosan magyar gyökerekből táplálkozik, és az állapotmegismerési folyamat irányultságában is vannak speciálisan magyar vonatkozások (pl. ellátási kategóriák). A feldolgozás során szorosan kapcsolódtunk Lányiné Engelmayer Ágnes 2014-ben megjelent, a témában született szintetizáló tanulmányához. Eredmények és következtetések: A felnőtt életkorban keletkező fogyatékosság megállapításának kérése esetén az esetkezelés sokszor a kliens identitásának újraalakulásával, az életében jelen lévő krízissel azonos időszakban válik szükségessé. A diagnosztikus és konzultációs tevékenység ilyenkor egy nagyon szenzitív időszakban történik, a kliens-szakember kapcsolat dinamikája, a találkozás idői, tartalmi keretei sajátosak, és lényegesen térnek el a gyermekkorban, szülői jelenlét mellett végzett esetkezelésektől. Ezeknek a specifikumoknak az összefoglalása segíti az állapotmegismerés gyakorlatának teljes életívre vonatkozó átgondolását, az állapotmegismerési folyamat módszertani tervezésétől a kliensekkel közös konzultációig.  Kulcsszavak: gyógypedagógiai pszichológia, állapotmegismerés, felnőttkor