Háttér és célkitűzés: A tudományos ismeretrendszerek klinikai jellege a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció kérdéseinek középpontba állításával magyarázható függetlenül azok szaktudományi besorolásától. A klinikai megközelítésnek a gyógypedagógiai pszichológiában és a gyógypedagógiában közös szakmai alapjai vannak, ami fejlődéstörténetében nyomon követhető. Ennek a fejlődési folyamatnak a kialakulásában meghatározó szerepe van Illyés Gyuláné Kozmutza Flórának (1905-1995), aki a Ranschburg-iskola képviselőjeként ezt a komplex ismeretrendszert a segítő szakember tevékenységének és képzésének részévé tette munkatársai, követői közreműködésével. Tanulmányunk célja ennek a folyamatnak a bemutatása, a pszichológiai ismeretek jelentőségének hangsúlyozása, amely a gyógypedagógiai tevékenységet a tudomány, a gyakorlat és a képzésfejlesztés eredményeként napjainkban is meghatározza. Ezáltal pedig megalapozza a gyógypedagógus szakember tevékenységének klinikai kompetenciáját, amely napjainkban megerősítést, elismerést igényel. Módszer: forráskutatás, hazai- és nemzetköziforrás-elemzések, továbbá a gyógypedagógusképzés fejlesztésének tapasztalatai hazai és nemzetközi szakemberek munkásságának ismeretében. Eredmények és következtetések: A gyógypedagógiai pszichológia hazai hagyományai és a nemzetközi tapasztalatok egyértelműen alátámasztják tanulmányunk célkitűzéseit. A klinikai ismeretrendszerekkel kapcsolatosan új stratégia alkalmazását, a szakmai kör bővülésének igényét veti fel a klinikai gyógypedagógiával összefüggésben a klinikai nyelvészet, a klinikai pszichológia vagy a klinikai szociális munka mellett. Ez elősegítheti a neveléstudomány és az egészségtudomány között feszülő ellentétek feloldását, a kompetenciahatárok tágítását, hatékony transzdiszciplináris együttműködések kialakulását a segítő tevékenységben.  Kulcsszavak: gyógypedagógiai pszichológia, klinikai gyógypedagógia, forráselemzés, klinikai módszer, nevelési terápia