Cikkünkben arra fókuszálunk, hogy feltérképezzük a hányásfóbia (emetofóbia) kognitív pszichológiai hátterét, valamint a releváns, védekezést szolgáló viselkedési stratégiákat (elkerülő és biztonságkereső). Az emetofóbia egy, a társadalom által kevéssé ismert és megértett specifikus fóbia, a hányingertől és a hányástól való intenzív félelem. Az emetofóbia kialakulása egy averzív kulcsélményhez köthető, amely során az érintett személyek ténylegesen megtapasztalják a hányást, vagy mások hányásának lesznek szemtanúi. Tudományos témaválasztásunkat megalapozza az a tény, hogy az emetofóbia eddig csekély figyelmet kapott a kutatási gyakorlatban. Elsőként az emetofóbia etiológiáját, valamint két viselkedéses-kognitív modellt mutatunk be. Az emetofóbia egy kevéssé kutatott terület, azonban cikkünkben bemutatjuk a kurrens, főként kognitív viselkedésterápián alapuló vizsgálatokat. Kifejtjük a komorbiditás kérdését is: az emetofóbia pontos diagnózisának meghatározása rendkívül fontos szempont, hiszen az emetofóbiában az átlagpopulációhoz képest magasabb a mentális zavarokkal való komorbiditás aránya. Részletesen kitérünk az emetofóbia kapcsán releváns undor szerepére, valamint az elkerülő és biztonságkereső viselkedések komplex mechanizmusaira. Az áttekintett kutatási eredmények alapján az emetofóbia kapcsán egy olyan komplex jelenségről beszélhetünk, amely etiológiája körül rengeteg a kérdőjel, és amely rendkívül megnehezíti és korlátozza az érintett egyének életvezetését. Tudományos összefoglalónk célja abban is rejlik, hogy az emetofóbiában szenvedő személyek számára tudományosan megalapozott információkat adjunk át az emetofóbia hátteréről; a szakemberek számára pedig elindítsunk egy tudományos diskurzust.  Kulcsszavak: hányástól való félelem, elkerülő viselkedés, kényszeres viselkedés, kognitív torzítás, undor