A KRAS-mutáns tüdőrák a leggyakoribb molekuláris alcsoportját képezi a tüdő adenocarcinomáinak, és maga is egy heterogén entitás, mert az exon-2-ben a 12G aminosav C/D/V mutációvariánsok formájában van jelen, amelyek funkciója jelentősen különbözik. Bár korábban ezt nem vették észre, de a KRAS-mutáns tüdőrák biológiailag is heterogén és eltérő sugárterápiás érzékenységgel rendelkezik, de relatíve rezisztens a VEGF-gátlóra és a biszfoszfonátra is. Miután a tüdőrákokban messze a leggyakoribb a dohányzással összefüggő G12C-mutáció, igen nagy jelentősége van annak, hogy sikerült úgynevezett allélspecifikus irreverzibilis inhibitorokat kifejleszteni. Ezek közül a sotorasib (CodeBreak100) és az adagrasib ( KRYSTAL -1) meggyőző klinikai aktivitást mutatott korábban kemoterápiával kezelt, előrehaladott stádiumú NSCLC-s betegekben. Hasonlóan más célzott terápiákhoz, a G12C-inhibitorok alkalmazásasorán is kialakul szerzett rezisztencia, amelynek csak egyik formája az újabb KRAS-mutációk megjelenése, de különféle génamplifikációk, fúziós gének is keletkeznek. Az új G12C-inhibitorok klinikai hatékonyságának fokozására és a rezisztencia kialakulásának késleltetésére számos kombinációs lehetőség kínálkozik, amelyekkel már zajlanak a klinikai fázisvizsgálatok.  Kulcsszavak: KRAS, tüdőrák, G12C-mutáció, LumyKras, Krazati