Bevezetés: A DSM-5 (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás) "További kutatásokat igénylő állapotok" fejezetében szereplő "Nem szuicidális önsértési zavar" a nem öngyilkossági szándékkal történő önsértés súlyos formája. Az egyelőre tudományos tesztelés alatt álló diagnosztikai kategória érvényességét számos kutatás megerősítette, kiemelve, hogy más mentális zavarhoz társulva erőteljesebb tünetképződést és pszichoszociális funkcióromlást idéz elő. Célkitűzés: Kutatásunk felnőtt klinikai mintában tesztelte a nem szuicidális önsértési zavar megjelenését, jellemzőit, miközben a szindróma mérésére kialakított kérdőív adaptációját is elvégeztük. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban 101, pszichiátriai osztályon kezelt páciens (66,3% nő; átlagéletkor = 36,88 év; szórás = 12,94) adott választ az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív első részének, a Nem Szuicidális Önsértési Zavar Skála és az MMPI-2 (Minnesota Többfázisú Személyiségleltár-2) klinikai személyiségtesztnek a kérdéseire. Eredmények: A páciensek 69,3%-a (n = 70) jelezte, hogy élete során legalább egy önsértési epizódja volt, azonban a nem szuicidális önsértés zavarszintű formája a minta jóval kisebb hányadát, 20,8%-át (n = 21) érintette, s borderline személyiségzavar fennállása nélkül is azonosítható volt. A nem szuicidális önsértési zavarral is jellemezhető betegek jelentősen nagyobb - a patológiás tartományba sorolható - értékeket adtak az MMPI-2 kérdőív klinikai skáláin (Hypochondriasis, Depresszió, Hisztéria, Pszichopátia, Paranoia, Psychasthenia, Szkizofrénia, Szociális introverzió), egyes személyiségpszichopatológiai (Pszichoticizmus, Neuroticizmus, Introverzió), valamint szuicid skáláin. A reménytelenség és a többféle önsértési mód használata pedig jelentős mértékben megnövelte a nem szuicidális önsértés mint tünetegyüttes rizikóját. Megbeszélés: Felnőtt magyar pszichiátriai betegek körében is azonosítható volt a nem szuicidális önsértési zavar, borderline személyiségzavar jelenléte nélkül is. A nem szuicidális önsértés diagnosztikai szintű megjelenése markánsabb klinikai tünetekkel és erőteljesebb pszichoszociális funkcióromlással társult. A szindróma mérésére kialakított Nem Szuicidális Önsértési Zavar Skála pszichometriai érvényessége magyar mintán is igazolódott. Következtetés: A nem szuicidális önsértési zavar önálló és klinikailag releváns diagnosztikai entitásként értelmezhető, a hazai tesztállományba bevezetett skálával tünettana pedig megbízhatóan és validan mérhető.  Kulcsszavak: nem szuicidális önsértési zavar, Nem Szuicidális Önsértési Zavar Skála, kérdőív-adaptáció, pszichometria, pszichiátriai betegek