Az orvostanhallgatók mentális státuszának napjainkig változatlanul és globálisan megfigyelhető egyik jellemzője a depresszió gyakoribb előfordulása. A rendszeres testedzés, az aktív életmód mentális betegségek kialakulására és lefolyására gyakorolt kedvező hatása körükben is megfigyelhető. Az orvostanhallgatók fizikai aktivitását azonban negatívan befolyásolhatják az egyetemi léttel járó óralátogatások, a tanulás, a vizsgákra való felkészülés. Kutatásunkban célul tűztük ki a szegedi medikusok fizikai aktivitása és mentális egészsége közötti kapcsolatok vizsgálatát. Az SZTE SZÁOK hallgatói (740 fő) vettek részt az önkéntes, anonym, papír-alapú kérdőíves vizsgálatban. A kérdőív részei: szociodemográfiai kérdések; Észlelt Stressz Kérdőív; Beck-féle Depresszió Kérdőív; a fizikai aktivitási szokásokra és tanulmányi előmenetelre vonatkozó kérdések. Az adatok elemzése SPSS 23 statisztikai programmal történt. Eredményeink részben megegyeztek a szakirodalommal: a szegedi medikusok körében is magas volt a depresszív tünetek előfordulása, pozitív kapcsolat állt fenn a hallgatók stresszészlelése és depresszív tüneteik gyakorisága között, valamint a rendszeres testmozgás körükben is kedvezően befolyásolta stresszészlelést. Kutatásunkban a fizikai aktivitás szignifikáns védőhatása a depresszív panaszokkal szemben ugyan nem igazolódott, azonban erős, kedvező tendencia állt fenn. Markáns nemi különbség volt megfigyelhető a stresszészlelés, és a fizikai aktivitás eseteiben: a hallgatónők több stresszről számoltak be és kevesebbet is mozogtak, mint a férfi társaik. A különböző évfolyamokat vizsgálva azt találtuk, hogy a másodév nagy terhet ró a hallgatókra, ekkor mozognak a legkevesebbet, legmagasabb a stresszészlelésük és a depresszív tünetek előfordulása. A tanulmányi eredmények markáns befolyásoló hatása nem igazolódott. Eredményeink megerősítik a hallgatók mentális státuszának monitorizálására és javítására irányuló programok szükségességét a veszélyeztetettségük mértékének pontos megítélése és hatékony prevenciójának megvalósítása céljából.  Kulcsszavak: orvostanhallgató, depresszió, stressz, fizikai aktivitás, tanulmányi előmenetel