Bevezetés: A pszichoszexuális fejlődést alakító genetikai-biológiai és környezeti-szociális tényezők szerepének kutatásában és értelmezésében az utóbbi időben a tudományos érveken kívül sajnos egyre több ideológiai és politikai szempont is hangsúlyt kapott. Célkitűzés: Mivel a nemi identitás és nemi orientáció alakulását vizsgáló szakirodalom nemcsak megszaporodott, de polarizálódott is, az eltérő álláspontokkal kapcsolatos tudományos eszmecsere és vita időszeru. Módszer: A nemi identitás és orientáció kialakulásában szerepet játszó genetikai, biológiai és szociális tényezők jelentőségének feltárása a nemzetközi szakirodalmi adatok alapján. Eredmények: A tudomány jelenlegi állása alapján megállapítható, hogy a pszichoszexuális fejlődésben a kétségtelenül markáns genetikai-biológiai tényezőkön kívül szignifikáns szerepe van a nevelésnek és a rendkívül sokrétű, változó intenzitású, valamint változó emocionális tartalmú környezeti/média hatásnak, illetve szociális mintáknak is. Ezt támasztják alá többek között azon adatok is, amelyek szerint az azonos nemu párok által nevelteknél gyakoribb a homoerotikus magatartás. Következtetések: Mivel a pszichoszexuális fejlődést a genetikai-biológiai és szociális tényezők (nevelés, média stb.) együttesen determinálják, a szexuális kisebbséghez való tartozás tehát nem saját döntés eredménye, ezért mindenféle ezzel kapcsolatos diszkrimináció elfogadhatatlan. További tudományos vizsgálatok szükségesek a számos, még nyitott kérdés megválaszolására. Kulcsszavak: biológia, genetika, nemi identitás, nemi orientáció, szocializáció