Az állcsontokban végbemenő csontfelszívódás sok esetben határt szab az implantációval történő protetikai rehabilitációnak. Az állkapocs kis- és nagyőrlő régiójában a késői implantáció (International Team for Implantology (ITI) IV. típusú implantátum beültetés) esetén gyakran erőteljesen atrófizált állcsontgerinc figyelhető meg. Az alsó állcsont hátsó szegmentumának területén a főként horizontális irányú csontsorvadás jellemző, mely augmentációjára a nemzetközi irodalom számos különböző technikát ír le. Az inadekvát szélességű állcsont horizontális augmentációjára a tágításos oszteotómia egy jól dokumentált sebészi eljárás. Esetismertetésünk célja, egy olyan újszerű tágításos módszer bemutatása, mely során kizárólag autológ csont felhasználásával történik a csontpótlás az optimális gyógyulás érdekében. A tágítás során használt piezoelektromos műszerrel végzett oszteotómiák során történik a bukkális csontblokk mobilizálása, így helyet teremtve a bukkális és a lingvális csontfal közt a behelyezésre kerülő csontgraftnak. A donor csontblokkot a ramus mandibulae területéről nyerjük. A csontblokkot a recipiens területen blokkrögzítő csavarokkal stabilizáljuk, majd a sebet zárjuk. A csontseb 3 hónapos gyógyulás után alkalmassá válik implantálásra.  Kulcsszavak: fogászati implantátum, csontpótlás, tágításos oszteotómia, hasításos oszteotómia, piezoelektromos sebészet, autológ csontgraft, blokk graft