A korai középkor kolostori medicina nyújtotta sebészi, fogászati ellátását - egyházi tiltást követően - felváltotta a borbélyok által biztosított szolgáltatás. A borbélyok céhekbe szerveződve látták el betegeiket. A kereskedelmi gócpontokban kialakult falvak, városok mellett a borbélyok vándorlásaik közben vásárokon is távolítottak el fogakat. A vidéki lakosság körében más foglalkozást űzők (pl. füvesasszonyok, olajárusok) is részt vettek a fájdalom csillapításában, a gyulladások csökkentésében. A XIII. századtól kezdődően a sebészet oktatását világi iskolák vették át (Párizs), ezzel megalapozva a skolasztikus medicina ezen ágát is. Hazánkban az egyetemi sebész-, majd a fogászmesteri képzés a nagyszombati, majd Budára, illetve Pestre költöző egyetemen valósult meg. Ezt követően uralkodói rendelet tiltotta meg a borbélyok sebészi-fogászati tevékenységét. Magyarországon még sokáig a vándor sebészek, fogászok látták el a vidéki lakosságot, míg a XIX. század közepén sor nem került a fogászat egyetemi oktatására, fogszakorvosok képzésére.  Kulcsszavak: kolostori medicina, borbélyok, sebészek, céhek, skolasztikus medicina, egyetemi képzés