Az orvosi kártérítési perekben, az egészségügyről szóló 1997. évi LIV. törvény (Eütv.) 244. § (1) bekezdésének kifejezett rendelkezése folytán a kárigényekre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabálvait kell alkalmazni, amelyből az következik, hogy a polgári anyagi jogi kódex 6:519. §-a alapján ezekben a jogvitákban is irányadó, hogy a kártérítési felelősség négy feltétele a kár bekövetkezése, a jogellenes károkozó magatartás, a felróható károkozó magatartás és az okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése között. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. (1) bekezdésének azon szabalyból pedig, mely szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el (bizonyítási érdek), az következik, hogy a kár bekövetkezését és mértékét, valamint a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést a károsultnak (az egészségügyi szolgáltatóval szemben igényt érvénvesítő betegnek, illetve hozzátartozónak) kell bizonyítania, míg a károkozó (az egészségügyi szolgáltató) a felelősség alól azzal mentheti ki magát, hogy bizonyítja: a károkozás nem volt jogellenes vagy nem volt felróható.