A tanulmány azokat az átfogó pszichopatológiai jelenségeket elemzi, amelyek az elmúlt harminc évben megváltoztatták pácienseink jellemzőit. Ezek miatt az analitikusok munkája is megváltozott, mert egyre gyakrabban van dolguk olyan páciensekkel, akiknek nehézséget okoz a tárgykapcsolatban megélt függőség, így elutasítják azt. Az elköteleződés, az ülések gyakorisága, a terápiás szerződés és az analitikus munka összetettsége és mélysége a mai páciensekben sokkal nagyobb bizalmatlanságot szül, mint az korábban jellemző volt. Az írás elemzi ezen új ellenállás mögött álló erőket: ilyenek a kora gyerekkor jellemzői, a családi kapcsolatok ideiglenessége és illékonysága, az Internet elősegítette omnipotencia-érzés és a szeparáció tagadása, a szerhasználat, és a narcisztikus, autonóm ideálok előnyben részesítése. Ezekből adódóan a pszichoanalízis is változik.  Kulcsszavak: kötöttség, függőség, szerződéskötés, narcizmus, nevelési stílusok, kapcsolati autonómia