Több évtizedes vita és próbálkozás előzte meg az 1903-ban kiadott, de csak 1907-ben életbe léptetett belügyminiszteri rendeletet, amely a gyógyszerkülönlegességek és a titkos összetételű gyógyszerek patikai gyártását és forgalmazását szabályozta. A napilapokban, orvosi és gyógyszerészi szaklapokban gyártók és gyógyszernagykereskedők által hirdetett két gyógyszercsoport szabadabb forgalmazását az orvosok szorgalmazták, mivel kedvező tapasztalatot szereztek alkalmazásuk során. Ezáltal a gyógyszertárak is kényszerítve voltak ezeknek a gyógyszereknek a készletben tartására, annak ellenére, hogy megfelelő rendelet ezt nem szabályozta. A belügyminiszteri rendelet életbe léptetése után kötelezett minden gyártót és forgalmazót, hogy az addig használatban lévő minden gyógyszerkülönlegességnek és titkos összetételű gyógyszernek számító készítményt a Belügyminisztériumon keresztül az Országos Közegészségi Tanácsnak - megfelelő dokumentumokkal ellátva - küldjék be. Szakértőkből álló bizottság döntött a gyógyszerkészítmény további forgalmazásának engedélyezéséről vagy betiltásáról. Ez a rendelet a hazai gyógyszerellátás színvonalát emelte, mert megtiltotta minden gyógyításra alkalmatlan szer patikai forgalmazását. A gyógyszertárak ebben a rendeletben kaptak lehetőséget gyógyszerkülönlegességek vagy titkos összetételű gyógyszerek gyártására és forgalmazására, amihez az engedélyt a belügyminisztertől kellett kérni.