Háttér: A mai karrierutakra a töredezettség, szekvenciák sora jellemző, ami együtt jár a szakmai célok, attitűdök és az identitás újrafogalmazásával (Wehmeyer és mtsai, 2019; Ashforth és Saks, 1995). Másrészt a szakmai identitás, a szakmával való azonosulás hosszú távú, stabilabb tényező (Colarelli és Bishop, 1990), kevésbé hat rá negatívan a munkahelyváltás, ha az egyén nem pályaelhagyó. Cél: Kutatásunkban az idői tényezők tükrében vizsgáljuk a szakmához és a munkatevékenységhez való viszonyulást. Arra keressük a választ, hogy az életkor, a szakmában és a munkahelyen eltöltött idő mennyire határozza meg a pálya alakulása szempontjából fontos tényezőket, a szakmai elkötelezettséget, a munkába való bevonódást, a szubjektív pályasikerességet, és ezek együtt milyen kapcsolatban vannak a munkahelyről való kilépési szándékkal. Módszer: Az online kutatásban (N = 1172) állandó munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók vettek részt. A változók közötti összefüggéseket egy útmodell segítségével, valamint a korcsoportok összehasonlításával ellenőriztük. Eredmények: Az eredmények alapján az mondható, hogy a kilépési szándékot az idői tényezők nem befolyásolják közvetlenül, csak más tényezőkön (a munkába való bevonódás, szakmai elkötelezettség, szubjektív pályasikeresség) keresztül, míg a szakmai elkötelezettséget és a munkába való bevonódást befolyásolja a szakmában eltöltött idő és az életkor. A korcsoportok összehasonlítása arra mutat rá, hogy az életkorral növekszik a bevonódás és elkötelezettség mértéke, ugyanakkor a kilépési szándék csak a negyvenes korosztályig mutat csökkenő tendenciát, a legidősebb korosztálynál a harmincasok szintjére emelkedik ez az érték.  Kulcsszavak: kilépési szándék, szakmai elkötelezettség, munkába való bevonódás, szociális identitás elmélete