Rosszindulatú daganatos megbetegedésekben leggyakrabban a prognózissal is összefüggő, TP53 gént érintő mutációk azonosíthatóak. Azonban mind ez idáig nem járt sikerrel a TP53 -mutáns tumorok célzott kezelése. Célunk volt in silico azonosítani a TP53 gén mutációinak hatását a túléléssel is összefüggő és terápiásan célozható gének expressziójára, majd az így kapott eredményeket in vitro igazolni TP5 3-vad és -mutáns izogén sejtvonalpárokon végzett gátlószeres kezeléssel. A TP53 -mutációs státusz alapján 994 beteget két csoportra osztottunk, majd az összes génre Mann-Whitney-tesztet végeztünk, hogy meghatározzuk, a mutáció mely gének kifejeződésével áll kapcsolatban. A célozható kinázok közt a CHEK1 expressziójának szignifikáns növekedését mutattuk ki a TP53 -mutáns csoportban. Az A549 izogén tüdőkarcinóma-sejtvonalakon igazoltuk a CHEK1 -expresszió változását a mutációval összefüggésben, majd egy Chk1 (checkpoint kinase 1) fehérjére specifikus gátlószer hatását vizsgáltuk a sejtek működésére. A gén prognosztikus szerepét Cox-regresszió és Kaplan-Meier túlélési analízis használatával, 1926 tüdőkarcinómás betegen vizsgáltuk, mely során a CHEK1 expressziójának növekedése rosszabb prognózissal társult. Eredményeink igazolják, hogy a CHEK1 kifejeződése nagymértékben összefügg a TP53 -mutációval és a túléléssel is a tüdő rosszindulatú daganatai esetében. Kulcsszavak: TP53-mutáció, CHEK1, triozinkináz, tüdőtumor, célzott terápia