Bár a testkép az énképpel együtt az önmagunkhoz és a világhoz való viszony alapvető összetevője, a témával kapcsolatos korábbi kutatások elsősorban a negatív testképre fókuszáltak. A pozitív pszichológiában is viszonylagos késéssel jelent meg a pozitív testkép mint önálló koncepció. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a pozitív testkép nem a negatív testkép tükörképe, hanem önálló dimenzió, amely összefüggésben van számos, a szubjektív jóllétet, illetve az általános pozitív orientációt befolyásoló tényezővel. Ezek között kiemelkedő szerepet tölt be az önelfogadás. A tanulmány összefoglalja a pozitív testkép koncepciójának nemzetközi fejlődését, és bemutatja, hogy a pozitív és a negatív testkép viszonyában miként reprezentálódik az a pozitív pszichológiai alaptétel, hogy a well-being dimenzió önálló tartalmakkal rendelkezik, és nem csupán a diszfunkció és a negatív tartalmak hiányát jelenti. Különösen élesen világítja meg a pozitív testkép konstrukció összetevőivel, illetve az egyéni kontrollal és autonómiával való kapcsolat kérdéseit és erősödő dilemmáit a testpozitív mozgalom. A testpozitív mozgalom mint esetpélda alkalmas arra is, hogy általa végiggondoljuk a pozitív pszichológia néhány fontos kortárs kihívását mind az elméletalkotás, mind a gyakorlat szempontjából. Kulcsszavak: pozitív testkép, önelfogadás, szubjektív jóllét, testpozitív mozgalom