Az IQ az egyik legjobb pszichometriai tulajdonságokkal rendelkező és legnagyobb prediktív erővel bíró pszichológiai mutató. Viselkedésgenetikai eredmények régóta arra utaltak, hogy az IQ erősen örökletes, azaz egyéni különbségeit nagyrészt genetikai különbségek okozzák, és az egy családban felnövő testvérek által közösen tapasztalt környezet, például a lakóhely vagy a szocioökonómiai státusz hatása a felnőttkori IQ-ra minimális. A közelmúltban ezt a korábbinál jóval nagyobb kvantitatív genetikai vizsgálatok, a kvantitatív és molekuláris genetikai megközelítéseket ötvöző SNP-örökletességi vizsgálatok, valamint az IQ hátterében álló konkrét genetikai variánsokat felfedő teljesgenom-asszociációs vizsgálatok egészítették ki. A teljesgenom-asszociációs vizsgálatok eredményei alapján poligénes pontszámok alkothatóak, amelyek korrelációja a valós kognitív teljesítménnyel 0.3 körüli. Az IQ genetikai hátterének pontosabb megismerése, különösképpen a poligénes pontszámok alkalmazása igazolja a korábbi kvantitatív genetikai paradigmákat és számos alkalmazott pszichológiai felhasználásnak nyit utat, ugyanakkor bioetikai problémákat is felvet. Kulcsszavak: IQ, intelligencia, örökletesség, genetika, GWAS, GCTA, teljesgenom-asszociációs vizsgálat, teljesgenom-alapú komplexjelleg-vizsgálat, poligénes pontszám