Családon belüli szociális, mentálhigiénés kompetenciák fejlesztésével szerzett tapasztalataink egészségügyi alapszakos felsőoktatási hallgatók körében / Fodor Bertalan, Kiss-Tóth Emőke
Bibliogr.: p. 16. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.24365/ef.v59i4.322
In: Egészségfejlesztés. - ISSN 1786-2434, eISSN 2498-6666. - 2018. 59. évf. 5. sz., p. 5-16. : ill.
Bevezetés: Napjaink erőteljes tendenciája nemcsak Magyarországon, hanem a világ szinte minden részén az individualizmus felerősödése, a klasszikus nukleáris családi rendszerekkel szembeni negatív attitűdök felerősödése. Meggyőződésünk azonban, hogy a családok szétesése mind az egyén, mind a társadalom számára romboló. Számtalan kutatás tanúskodik arról, hogy a családi rendszerek, tartós párkapcsolat nemcsak mentális, hanem szomatikus preventív kapacitással rendelkezik, így a család a társadalmi tőke egyik alapvető forrása is. Célkitűzés: A szocializáció, a társas kompetenciák kialakulásának, fejlődésének alapvető színtere a család. E mellett meghatározó helyszín az oktatási rendszer. Az egészségügyi dolgozók a későbbiekben kiemelt szereppel bírnak a családdal kapcsolatos viszonyrendszerek formálásában. Célunk volt ezért egy egészségügyi képzést folytató intézményben a párkapcsolati, családon belüli szociális és mentálhigiénés kompetenciák fejlesztését szolgáló kurrikulum kidolgozása, bevezetése és a több éven keresztül zajló oktatásával szerzett tapasztalatok bemutatása. Módszertan: Két féléves, heti egy óra időtartamú, kezdetekben szabadon választható, majd a népegészségtan tantárgy megfelelő fejezeteibe integrált tantárgy tematikáját, óravázlatait dolgoztuk ki. A tárgy oktatása 2012 óta rendszeresen zajlik, az első félévben frontális előadás, majd a második félévben kiscsoportos tréningek formájában. A tárgyat a karon tanuló minden hallgató hallgatta. Az oktatással, hallgatói elégedettséggel kapcsolatos visszajelzéseket kérdőíves felméréssel vizsgáltuk. Eredmények: A visszajelzések egyértelműen igazolták a tárgy létjogosultságát az oktatási rendszerünkben. A hallgatók több mint fele úgy látja, hogy a hallottak alapvetően befolyásolták, pozitívan változtatták a témával kapcsolatos készségeiket. Következtetések: Összességében, az elmúlt néhány év tapasztalata alapján az a meggyőződésünk, hogy az egyetemista korú fiatalok rendkívül nyitottak a párkapcsolatot, a házasságot érintő kérdések feldolgozására, megvitatására. Leendő egészségügyi szakemberekként is - a személyes pozitív szemléletformáláson túl - jól hasznosíthatják az elsajátított, megerősített kompetenciáikat, készségeiket a családok mentális életminőségének javításában. Ezáltal úgy véljük, hogy képzésünk is hozzájárul a család mint társadalmi tőke lehetőségeinek szélesebb körű kiaknázásához. Kulcsszavak: család; házasság; mentálhigiéné; felsőoktatás