A vizsgálat célja, a különböző társadalmi problémákat megjelenítő, valamint eltérő mértékben félelemkeltő társadalmi célú reklámok (TCR-ek) megítélésének tanulmányozása volt. Elméleti keretének bázisát Kim Witte (1992) Kiterjesztett Párhuzamos Feldolgozási Modellje (EPPM) adja. A modellt korábban egészségügyi problémákhoz kapcsolódó viselkedés vizsgálatára hozták létre, így jelen megközelítés újszerűségét adja, hogy nemcsak az egészségmagatartással összefüggő meggyőző kommunikációra alkalmazzuk. Két összetett, online formában kivitelezett kérdőíves vizsgálat eredményét összegezzük. A fiatal felnőtt korosztályból származó válaszadók (N = 140 és N = 158) az egyes reklámingerek megtekintésével párhuzamosan választ adtak az EPPM alapján készült Kockázatvállaló Viselkedés Diagnózis Skála (RBD Scale, Witte, McKeon, Cameron és Berkowitz, 1995) itemeire, melyek az énhatékonyságot, a válaszhatékonyságot, az észlelt fogékonyságot és az észlelt komolyságot vizsgálják. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy az egyének üzenetekben foglalt nehézségek megoldására vonatkozó észlelt énhatékonysága és fogékonysága kulcsfontosságú tényező a válaszviselkedés meghatározásában. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a személyek megjelenített problémákra és a meggyőző üzenetekre irányuló attitűdjeit a TCR-ekben feldolgozott társadalmi problémák énközelisége, megoldási lehetőségük közvetett vagy közvetlen volta, jelentősen befolyásolhatja. Kulcsszavak: félelemkeltő társadalmi célú reklám, észlelt énhatékonyság, észlelt fogékonyság, énközeliség