Az önszabályozás fogalma a pszichológiában azt a képességünket jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek cselekedeteinket a saját akaratunk, belátásunk szerint irányítani. Vajon mitől függ, hogy képesek leszünk-e akaratunk szerint viselkedni, vagyis mennyire vagyunk képesek szabályozni a viselkedésünket? Jelen tanulmányunkban egy idehaza kevésbé ismert elméletet mutatunk be, amely erre a kérdésre keres választ. Roy F. Baumeister önszabályozáshoz kapcsolódó erő-modellje az önszabályozás képességéhez egy olyan energiát rendel, amely folyamatosan a rendelkezésünkre áll. Minden olyan esetben, amikor a célunk felé haladva tudatos cselekvést végzünk és szabályozzuk viselkedésünket, ebből az energiából merítünk. Ez az energia azonban véges, és ahhoz, hogy megfelelően lássuk el a mindennapos tevékenységeinket, arra van szükség, hogy ne merítsük le ezt az energiát túlságosan. Minden egyes esetben, amikor a cselekvésünket szabályozzuk, felhasználunk ebből az energiából, és ha ezt az energiát túlságosan kimerítjük, akkor fellép az ego-kimerülés állapota, amelynek az a jellegzetessége, hogy hátráltatja az egyén további sikeres önszabályozását, és sok más következmény mellett céljai elérését is. Cikkünkben először röviden arról lesz szó, hogy miért van szükség önszabályozásra, majd ezt követően arról, hogyan képzeli el Baumeister ennek az energiának a működését. Bemutatásra kerülnek alternatív magyarázó modellek, és néhány olyan vizsgálat az egészségpszichológia területéről, amelyek igazolják a modell fontosságát. Végül a jelenleg is zajló kutatásokról esik szó, amelyek folyamatosan árnyalják a kezdetben egységes egokimerülés-hatásról alkotott képet.