A jól ismert stresszmarker kortizol mellett a nyál alfa-amiláz enzimje is egyre nagyobb figyelmet kap napjainkban. Számos tanulmány vizsgálta a kortizol mint potenciális biomarker tulajdonságait externalizáló és internalizáló viselkedési problémákban a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely kóros működésével kapcsolatosan. A stressz válaszreakcióban szerepet játszó másik fiziológiai rendszer, a szimpatikus idegrendszer működése vizsgálható a nyál alfa-amiláz enzimen keresztül. Az eddigi tanulmányok többsége teszt-szituációban vizsgálta a stresszreaktivitás egyéni különbségeit, bár externalizáló zavarok esetében a kortizol-alapszintekben is megfigyeltek különbségeket. Egy egyszerűbb biomarker tesztelésére nyál kortizol- és alfa-amiláz alapszinteket tanulmányoztunk externalizáló viselkedési problémákkal küzdő serdülő fiúk csoportjában. Módszer: A nyálmintákat három időpontban (reggel, délben, este), három egymást követő napon gyűjtöttük 37 bent fekvő fiú betegtől (átlagéletkor 12,4+-1,0). A kortizol- és alfa-amiláz-szinteket enzim-kapcsolt immunszorbens, illetve kinetikus enzimreakción alapuló kitekkel mértük. A hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, a noradrenalin transzporter, valamint a katekolamint metabolizáló enzimek genetikai variánsainak lehetséges módosító hatásait is vizsgáltuk e két nyálbiomarker tekintetében. Eredmények: A nyál kortizolszintje a klasszikus napszaki ingadozást mutatta az externalizáló problémákkal küzdő fiúk körében, és nem mutatott eltérést sem a figyelemhiányos hiperaktivitási, sem az oppozíciós, sem a viselkedészavar tekintetében. A nyál alfa-amiláz-szintje szintén tipikus napszaki ingadozást mutatott, viszont a viselkedészavar jelenléte szignifikánsan alacsonyabb alfa-amiláz aktivitást eredményezett (p=0,024) az externalizáló problémákkal küzdő fiúk körében. A katekol-O-metiltranszferáz Val158Met (rs4680) polimorfizmusa szintén befolyásolta az alfa-amiláz szintet: a homozigóta fiúk mindhárom vizsgálati pontban alacsonyabb alfa-amiláz aktivitást mutattak, mint a Val/Met heterozigóták (p=0,045). Következtetés: Előzetes adataink arra utalnak, hogy a nyálból mérhető alfa-amiláz szintek alapján elkülöníthetők egyes alcsoportok az externalizáló viselkedés problémákon belül, azonban ezt a biomarkert egyes genetikai polimorfizmusok is befolyásolhatják.