Célkitűzés: Az alábbi retrospektív vizsgálat célja, hogy meghatározza az implantáció klinikai és radiológiai sikerességét a 65 évesnél idősebb páciensek esetén. Anyagok és módszerek: Összesen 346 páciens (65 és 89 év közöttiek) 902 implantátumát követtük nyomon az implantáció után eltelt 2-17 év közötti időpontban. Ezen implantátumok túlélési arányát regisztráltuk és vizsgáltuk. A marginális csont változásait sorozat-röntgen segítségével vizsgáltuk, valamint túlélési analízist is készítettünk Cox féle regresszióval (a túlélési problémák vizsgálatára kidolgozott módszer). Eredmények: A túlélési arány 95,39 és 99,98% volt (összesen 29 implantátum volt sikertelen), a csontveszteség 0,17-0,71 mm. A sikertelenség aránya a 65-69 éves pácienseknél volt a legmagasabb. A Cox-regresszió alapján az implantátumok elvesztésének aránya szignifikánsan magasabb volt a 65-69 éves korcsoportban, minta 70-74 évesek körében (p < 0,05), és az egyes implantációs rendszereknél is különböző eredményt kaptunk. Konklúzió: A retrospektív vizsgálat korlátaitól eltekintve kijelenthetjük, hogy az idős pácienseknél is sikeresek az implantátumok, és az életkor nem befolyásolja a túlélési arányt.