Az egészségügyi szolgáltatások, különösen a fekvőbeteg-ellátás rendszere, látványos fejlődésen ment keresztül a dualizmuskori Magyarországon. Ennek jogi alapját az 1876. évi XIV. tvc. teremtette meg. Napjainkban már megkérdőjelezhetetlen a betegek mint egészségügyi szolgáltatás fogyasztók jogi helyzetének törvény általi rögzítése. Erről először, széles értelmezési mezőben és átfogó módon az 1997. évi CLIV. tv. rendelkezett. Betegjogok természetesen a 20. századot megelőzően is léteztek, de ezekkel eddig nagyon kevés tanulmány foglalkozott. A jelen tanulmányunk elsődleges célja, hogy 1. elemezze az 1876-os tvc.-ben, illetve a kórházrendeletben megjelenő orvosi kötelezettségeket, és ezen keresztül a betegek jogi helyzetét; 2. összehasonlítsa ezen jogszabályokat - és a témához illeszkedő normáit - hatályos egészségügyi törvényünkkel. Az 1876-os egészségügyi jogszabályok, valamint az 1997-es egészségügyi törvény összehasonlító elemzése alapján megállapítható, hogy a dualizmus korában már jól kimutatható a kiszolgáltatott helyzetű betegek védelmére irányuló szándék, sőt közvetlen előzményként és jól azonosíthatóan a mai értelemben vett betegjogok is megjelennek. Összefoglalva arra a megállapításra juthatunk, hogy szakítani kell azzal a gyakran hangoztatott állítással, miszerint az 1997-es egészségügyi törvényben megjelenő tételes betegjogi szabályozás közvetlen történelmi előzményeit legfeljebb a 20. század derekára, jellemzően azonban csak az 1972. évi II. tv.-re vezethetjük vissza. A ma hatályos betegjogi rendelkezéseknek a 18-19. században már komoly és közvetlen történelmi előzményeit lehet kimutatni.