Elméleti háttér: A McCullough, Emmons és Tsang (2002) által megalkotott Hála Kérdőív (Gratitude Questionnaire, GQ-6) a vonás-hálával foglalkozó pozitív pszichológiai kutatások gyakran alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a Hála Kérdőív magyar fordítását (GQ-6-H), az azzal szerzett eredményeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzéshez összesen két keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (N = 577, férfi: 182, nő: 393). A GQ-6-H mellett szerepelt a kérdőívcsomagokban az Élettel való Elégedettség Skála, a Rosenberg Önértékelés Skála és az Élet Értelme Kérdőív magyar változatai is, valamint egy almintában rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: A Hála Kérdőív konfirmatív faktorelemzés alapján egyértelműen egydimenziós eszköznek bizonyult, melynek jók a megbízhatósági mutatói (Cronbach-alfa 0,75 és 0,79 között), és elfogadható az időbeli stabilitása is. A szociodemográfiai változók közül a nem és az iskolai végzettség szignifikáns előrejelző változónak bizonyult: a nők a férfiakhoz képest (béta = 0,201; p < 0,001), valamint a középfokú és a felsőfokú végzettségűek az alapfokúhoz képest erősebb hálaérzésről számoltak be (béta = 0,304 és 0,415; p < 0,01). A vonás-hála továbbá pozitívan jelezte előre az élettel való elégedettséget (béta = 0,230; p < 0,001), függetlenül az élet értelmessége megélésének és az önértékelésnek a mértékétől. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján a Hála Kérdőív magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköz, amely jól alkalmazható a hálára való képesség diszpozíciójának mérésére.