Az implantátum és a csontszövet kapcsolata a modern implantológia egyik kulcsfontosságú kérdése. Az implantátumokat esztergálással és ezt követő felületkezeléssel állítják elő. Az implantátumok másodlagos stabilitása a csontintegráció függvénye, amelyet a makro- és mikrofelületi morfológia befolyásol. A tanulmány célja az implantátumok felületeinek elemzésére szolgáló új mérési módszer kidolgozása. Kutatómunkájukban a szerzők Ti Grade 4 alapanyagból esztergálással készített 2 mm vastagságú korongokat, és ezekkel azonos alapanyagból készített Uniplant SP(R) típusú implantátumokat használtak. Ezeket 3 J impulzusenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelték. Állatkísérletes (hisztológiai és hisztomorfometriai) vizsgálatokkal igazolták, hogy a nagyenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelt korongok a csontintegráció szempontjából előnyösebbek, mint az esztergáltak. Kilenc év elteltével, 2013 októberében periimplantitis miatt eltávolításra került két darab implantátum. Ezekről sztereo- és pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket készítettek. Megállapították, hogy az implantátumok lézersugaras felületátolvasztással kezelt csavarmenetein csontszövet található. Képelemző-szoftverrel meghatározták az implantátumok teljes, illetve csontszövettel fedett felületét. Az új mérési módszer alkalmas a csontszövettel nem, és az azzal fedett zónák kvantitatív és kvalitatív összehasonlítására.