Az ajkai vörösiszap katasztrófa környezetkárosító, valamint genotoxikus hatását számos tanulmány vizsgálta, azonban a vörösiszapot alkotó nanopartikulák okozta génexpressziós változások egyelőre ismeretlenek. Vizsgálatunk során onkogén- (c-Myc, K-ras), tumorszupresszor gén (p53), valamint mikroRNS-ek (miR-21, miR-27a, miR-93, miR-221) expresszióját tanulmányoztuk állatkísérletes modellben 1, 3, 6 és 24 órával vörösiszap kezelést követően. A mintagyűjtés a helyszínre kivonuló katasztrófavédelmi csoport segítségével történt, akik random módon a Torna-patak völgyéből vörösiszap mintát vettek. CBA/Ca H2k egerek vitális szerveiből nyert mintákban kvantitatív valós idejű PCR technikával határoztuk meg a kiválasztott gének expresszióját. A vörösiszappal kezelt állatok máj-, lép-, tüdő-, vese- és nyirokszövetében eltéréseket találtunk mind a négy vizsgált mRNS kifejeződésében a kontrollhoz képest, míg a mikroRNS-ek közül leginkább a miR-21 és miR-221 expressziós szintjében tapasztaltunk eltérést. Eredményeink alapján elmondható, hogy az intraperitoneális vörösiszap kezelés hatására a vizsgált gének fokozott expressziója dominált, szervenként eltérő mértékben és időpontokban. Mivel a génexpressziós változások igen korán, már 1 órával az intraperitoneális expozíciót követően kimutathatóak voltak, ez párhuzamba vonható azzal a ténnyel, hogy a vörösiszap alkotóelemeinek jelentős része nano mérettartományba esik.