A korszerű pszichológiai elméletek szerint az egyéni életút folyamatos fejlődést jelent, a sikeres életciklus-váltások elengedhetetlen feltétele a korspecifikus problémák hatékony megoldása. Az egyes szakaszok közötti átmenetek azonban nagyon sérülékeny időszakot jelentenek a különböző akcidentális stresszorokkal és negatív életeseményekkel szemben. A fejlődési krízis önmagában is jelentősen igénybe veszi, vagy akár ki is merítheti az egyén megküzdő kapacitását, így csökken a külső stresszorral való megküzdés esélye, ami a krízis kedvezőtlen kimeneteléhez vezethet. Negatív következményként a különböző pszichopatológiai tüneteken (depresszió, szorongás, pszichózis) túl akár öngyilkos magatartás is kialakulhat. Tehát az életciklus-krízisekben az általános pszichés problémák mellett fokozott figyelmet kell fordítani a lélektani krízis és a preszuicidális szindróma klasszikus tüneteire is. Bizonyos életciklus-váltásoknál - mint például a serdülőkor, az életközép időszaka, valamint az időskor - a személyiség különösen veszélyeztetett a különböző pszichopatológiai eltérések kialakulása szempontjából. Írásunkban áttekintjük az egyes fejlődési szakaszok speciális sajátosságait és pszichopatológiai jellemzőit. A korspecifikus jellemzők és az egyéni fejlődés ismerete nemcsak az aktuális krízishelyzet kialakulásának és hátterének megértésében, de a segítségnyújtás hatékonyságának javításában is alapvető jelentőségű. A komplex bio-pszicho-szocio-spirituális megközelítés alkalmazásával nemcsak az adott pszichopatológiai tünettan, de a hátterében álló individuális lélektani tényezők felismerése is lehetővé válik. A sikeres terápia nem pusztán az aktuális tünetek megszüntetését eredményezi, de a fejlődési krízis megoldásán keresztül elősegíti a személyiség fejlődését, és így növeli a későbbi krízisek hatékony megoldásának esélyét is.