Jelen ismereteink szerint a hangulatzavarok kialakulásának hátterében meghúzódó genetikai faktorok szerepe összetett. A személyiségvonások és temperamentumok kialakulásában és a környezeti hatások közvetítésében - bár ezek részben átfedést mutatnak - különböző gének csoportjai vesznek részt, ráadásul némelyik védő, mások hajlamosító tényezőként. A személyiségvonások és temperamentumok között fel kell sorolnunk a neuroticizmust, a szorongást, az impulzivitást, a nyitottságot, az extroverziót, a ruminációt és egyéb kognitív faktorokat, melyek részben a stressztűrő képesség elemeit is alkotják. A környezeti faktorokat alapvetően külső és belső tényezőkre oszthatjuk, előbbiek közé például a korai és a provokáló életeseményeket, az évszakváltást, a szociális támogatottságot, utóbbiak közé a hormonokat, biológiai ritmusgenerátorokat és a komorbid betegségeket sorolhatjuk. A környezeti tényezők közül néhány, így például a korai életesemények, vagy az intrauterin történések a személyiségjegyek és temperamentumok kialakulását is befolyásolják. A NEWMOOD adatbázisban a szerotonin transzporter, az 5-HT1A, 5-HT1B, 5-HT2A és a CB1 endokannabinoid receptor, valamint a triptofán hidroxiláz, a CREB1, a BDNF, valamint a GIRK csatorna depresszió kialakulásában játszott szerepét igazoltuk. A fentiek közül például a szerotonin transzporter és a CB1 receptor gén promoter polimorfizmusai több ponton is befolyásolják a depresszió létrejöttét, ugyanakkor ezeknek a polimorfizmusoknak a gén-gén interakciós hatása a vonásszorongás és temperamentum kialakulásában is jelentős, így a személyre szabott orvoslásban is felhasználható. Összefoglaló közleményünk egy új depressziómodellt mutat be, melyben a gének, környezeti faktorok, személyiségvonások és temperamentumok humán genetikai vizsgálataink eredményei alapján illeszkednek.