Tanulmányunkban az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) életkori változásait vizsgáltuk valószínűségi tanulási helyzetben. A résztvevőknek egy, az IAPS (International Affective Picture System) anyagából válogatott kép érzelmi tartalma és egy férfi viselkedése (balra vagy jobbra mutat) közötti összefüggést kellett megtanulniuk. A 120 próba alatt a fiatal csoport (16 fő, életkor: 21,31 +- 1,70 év) fele megtanulta a feladatot, az idős csoportban (19 fő, életkor: 64,58 +- 2,76 év) viszont ez senkinek sem sikerült. Az érzelmi képek által kiváltott N1 és P2 komponens eloszlása különbözött a két korcsoportban, jelezve, hogy eltérő idegrendszeri hálózatok aktiválódtak a vizuális érzelmi ingerek feldolgozása során. Különbözött a P3 komponens eloszlása is. A fiatalok parietális maximuma P3b potenciálra utalt, jelezve az emlékezeti és a kontextusfrissítési folyamatok túlsúlyát, míg az időseknél megfigyelhető frontális eloszlás a P3a potenciálra jellemző. Ez alapján arra következtethetünk, hogy ők minden képet új ingerként kezeltek, nem alakítottak ki egy egységes kategória reprezentációt. Az N1 latencia, illetve a P2 és N2 amplitúdó változásai alapján valószínűsíthető, hogy a fiatalok implicit tanulása hamar megtörténik - ezek a mutatók a rossz válasz előtti negatív ingerek esetén eltértek a többi feltételben mért adatokhoz képest. Ilyen különbséget az időseknél nem figyeltünk meg. A visszajelzéshez kötődő negatív komponens (feedback-related negativity, FRN) frontális eloszlású volt a fiatal csoportban, míg az időseknél kiterjedtebb területek aktiválódtak. Arra nem találtunk bizonyítékot, hogy a visszajelzés valenciájának (a jó vagy rossz válasz jelzése) feldolgozása eltért volna a korcsoportok között. Az FRN és a P3 komponensek változásai azt jelezték, hogy a figyelmi és emlékezeti folyamatok, valamint a kategorizáció hatékonyabb a fiataloknál az idősebbekhez képest, ami a tanulás során megfigyelhető viselkedéses különbségeket eredményezi.