Bevezetés: Az orvostanhallgatók jóllétének vizsgálata nagy hangsúlyt kap napjaink egészségtudományának szakirodalmában. A hallgatói kiégés és a tanulmányok iránt mutatott elkötelezettség rizikó- és protektív tényezőinek feltárása, valamint egyetemi teljesítményt befolyásoló értékük kiemelkedő. Célkitűzés: Jelen kutatás célja feltérképezni az orvostanhallgatók kiégésének szintjét, a tanulmányok iránti elköteleződésük mértékét, és megvizsgálni a kiégés, az elkötelezettség és az iskolai teljesítmény között lévő kapcsolatot. Módszerek: Önkéntes, anonim kérdőíves kutatásunkat 2-4. évfolyamos orvostanhallgatók körében végeztük két magyarországi orvosi egyetemen, 2009-ben (N = 230; 59,1% nő; átlagéletkor = 22,3+-2,1 év). A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Teszt hallgatói változatát (MBI-SS) használtuk, a tanulmányok iránti elköteleződést pedig az Utrechti Munka Iránti Elkötelezettség Skála (UWES-S) hallgatói változatával mértük. Eredmények: A kimerülés magas szintet mutatott (M = 15,8+-5,9), a hallgatók 19,7%-a a magas kockázatú csoportba tartozott. A cinizmus nem mutatott magas szintet (M = 3,6+-4,1), csupán a hallgatók 1,8%-a veszélyeztetett ebből az aspektusból. A személyes hatékonyságérzetre vonatkozóan (M = 23,5+-6,0) mérsékelt a veszély, 4,7%-uk érez jelentős hatékonyságcsökkenést. A tanulmányok iránti elköteleződés igen pozitív képet mutat: az odaadás jellemző a hallgatókra (M = 12,49+-3,3), hasonlóan az elmerüléshez (M = 10,57+-3,4). A Lelkesedés-alskála kevésbé mutatott magas szintet (M = 9,2+-3,3). Az elköteleződés skálái negatívan korreláltak a kiégés skáláival, pozitívan az iskolai teljesítménnyel. A kiégés iskolai teljesítményt bejósló ereje nagyobb, mint az elkötelezettségé. Következtetések: Bár az elköteleződés szintje magasnak bizonyult a hallgatók körében, emellett fontos felismerni a kiégés jeleit, és különösen az érzelmi kimerülést mérsékelni. Eredményeink alátámasztják azt az igényt, hogy az orvostanhallgatók mentálhigiénéjével már az egyetemi évek alatt foglalkozni kell.