Annak ellenére, hogy az élet értelmessége kiemelt fejlődés-lélektani cél, a szakirodalom elenyészően keveset foglalkozik az élet értelmességét meghatározó tényezőkkel serdülőkorban. Jelen tanulmányunkban egyéni szintű, szociokognitív és család szintű, kapcsolati tényezők szerepét vizsgáltuk az élet értelmességének a megélésében 15-19 éves (47,8%-a fiúk) erdélyi középiskolásoknál (N=1944). Míg az énhatékonyság, az önszabályozott viselkedés, a szülői társas támogatottsággal való elégedettség és az anyai elfogadó bánásmód pozitív, az apai ellenőrző bánásmód negatív összefüggést mutatott az élet megélt értelmességével, a vizsgált mintában. Ugyanakkor a társas összehasonlítás csak a fiúk, az apai elfogadó bánásmód pedig csak a lányok esetében függött össze az élet értelmességével. A talált eredmények felhívják a figyelmet azokra a szociokulturális hatásokra, amelyek a nemiszerep-szocializáció által érvényesülnek az élet értelmességének a megélésében serdülőkorban, egyben támpontokat adva a preventív és fejlesztő célú beavatkozások számára.