A rekreációs drogok körébe tartozó 3,4-metiléndioxi-metamfetamin (MDMA), közismert nevén az "ecstasy" használata a hazai és európai fiatalok körében egyre nő. Kutatásunk témája az MDMA neuronkárosító hatásának részletes leírása. Annak ellenére, hogy az MDMA neuronkárosító hatását a rágcsálóktól a majmokig számos fajban kimutatták, és egyre több adat szól amellett, hogy ennek veszélye a drogot fogyasztó személyek között is fennáll, kevés adatot találunk a különböző agyterületek eltérő érzékenységéről, szinte alig rendelkezünk információval a neuronkárosodást követő regenerációról, és semmit sem tudunk a raphe magokban található szerotonerg sejtek válaszáról. Az MDMA lebontásáért a debrizoquin-4-hidroxiláz vagy CYP2D6 enzim felelős. Az európai népesség 5-9%-ában ennek az enzimnek genetikailag meghatározottan csökkent a működése, melynek következtében ebben a populációban feltehetőleg nagyobb az MDMA toxicitása. Kutatásaink során Dark Agouti patkánytörzset alkalmaztuk, mely mintegy modellje a genetikai okok miatt lassan metabolizáló humán fenotípusnak. Vizsgálatainkban a humán hatások szempontjából releváns egyszeri dózis +/- MDMA (15 mg/kg) kezelést követően párhuzamosan vizsgáltuk a 5-HTT mRNS expresszióját az agytörzsi és nyúltvelői raphe magokban, a 5-HTT tartalmú rostok sűrűségét számos agyterületen és 16 alvásparamétert a kezelést követő fél éves időszak alatt. Mivel a vizsgált morfológiai paraméterekben 21 napnál igen markáns változást találtunk, ugyanakkor a regenerációnak még semmi jelét sem láttuk, ebben az időpontban magatartás vizsgálatot is végeztünk. Kísérleteink alapján az agytörzsi, valamint a nyúltvelői raphe magokban hasonló változásokat találtunk a 5-HTT mRNS expressziójában, nevezetesen a 7 nappal a beadást követően mért átmeneti növekedést egy átmeneti csökkenés követi 21 nappal az MDMA kezelés után. A 5-HTT fehérje mennyisége a legtöbb általunk vizsgált agyterületen jelentős (20-40%) csökkenést mutatott. A kérgi területek mind, az agytörzsi területek közül azonban csak némelyik sérült. Ezzel párhuzamosan a vizsgált alvásparaméterek közül szignifikánsan csökkent a REM (paradox alvás) latencia, fokozódott az alvástöredezettség, míg a non-REM alvás idején az ún. delta EEG teljesítmény-sűrűség fokozódott. Hat hónappal a kezelés után az 5-HTT mRNS expressziója az összes vizsgált raphe magban, valamint az 5-HTT rostdenzitás szinte az összes általunk mért agyterületen normalizálódott, párhuzamosan az alvásparaméterekkel. A magatartás vizsgálatban kapott eredményeink szerint az MDMA akut hatása, hogy csökkenti az agressziót. Ugyanakkor a később kialakult neuronkárosodás nem okozott jelentős változást az agresszió mértékében. Mivel az 5-HTT mRNS expressziójában és a rostdenzitásban talált változások egyaránt a szerotonerg rendszer tartós károsodására utalnak, a genetikailag vagy az egyéb körülmények miatt lassan metabolizáló személyek már egyszeri fogyasztás után is komoly veszélynek vannak kitéve, amely számos funkció - pl. a tanulás, memória, hangulat, alvás-ébrenlét ciklus - zavarához, egyensúlyának felbomlásához vezethet. Eredményeink alátámasztják az összefüggést a szerotonerg rendszer változása és az alvásproblémák között.