Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=95209
MOB:2011/1-2
Szerzők:Kaán Miklós
Tárgyszavak:ORTHODONTOLOGIA; FOGAZAT
Folyóirat:Fogorvosi Szemle - 2010. 103. évf. 3. sz.
[https://ojs3.mtak.hu/index.php/fogorv-szemle/issue/archive]


  Érvek és ellenérvek a frontfoghiányok orthodontiai úton történő kezelésével kapcsolatban : irodalmi áttekintés / Kaán Miklós
  Bibliogr.: p. 87. - Abstr. hun., eng.
  In: Fogorvosi Szemle. - ISSN 0015-5314, eISSN 2498-8170. - 2010. 103. évf. 3. sz., p. 83-88. : ill.


2003 júliusában az American Journal of Orthodontics című folyóiratban jelent meg közlemény hiányzó nagymetszők orthodontiai úton történő kezelésének tapasztalatairól, Czochrowska, Skaare, Stenvik és Zachrisson tollából. A cikk megjelenése hatalmas vitát indított el, amely több mint egy évig tartott a lap hasábjain. Számos szakember leírta az orthodontiai részárással kapcsolatos fenntartásait, ellenérveit, mások viszont védelmükbe vették az eljárást és a foghiányok orthodontiai kezelése mellett foglaltak állást. Jelen irodalmi összefoglalás célja részben a vitában elhangzott érvek és ellenérvek ismertetése, részben a témával kapcsolatos egyéb irodalmi adatok áttekintése. A fent említett közleményen kívül jelentős vizsgálati eredményeket ismertet Nordquist és McNeill 1975-ben megjelent közleménye, amely frontfoghiányos, orthodontiai, illetve protetikai úton kezelt páciensek kezelésének eredményeit hasonlította össze. Ugyancsak gyakran hivatkoznak a szakirodalomban Robertsson és Mohlin 2000-ben közzétett megállapításaira. A svéd szerzők szintén a protetika versus orthodontia kérdéskörben foglaltak állást. A fent említett, nagyobb beteganyagon végzett, hosszú távú követéses vizsgálatok eredményei alapján a fogszabályozó kezelések kielégítő eredményeket nyújtanak, mind esztétikai, mind funkcionális, illetve a parodontium épsége szempontjából. Természetesen a vita nem tekinthető véglegesen lezártnak, már csak azért sem, mert mind a fogpótlástan, mind az implantológia tudománya rohamléptekkel fejlődik, újabb, egyre kevésbé invazív és egyre hosszabb élettartamú megoldásokat kínálva.