A humán kultúrát egyedülállóan jellemzi a kulturális ismeretek és produktumok felhalmozása, valamint átadása a következő generációnak. Az egyre komplexebb adaptációk megőrzésére irányuló folyamatot nevezzük kumulatív kulturális evolúciónak (Richerson, Boyd, 2005; Tomasello, 1999). Milyen feltételek voltak szükségesek az emberré válás során ahhoz, hogy létrejöhessen a kumulatív kulturális evolúció? - a tanulmány erre a kérdésre keresi a választ. A mém-elmélet (Dawkins, 1986) a biológiai evolúció törvényszerűségeivel magyarázza a kultúra evolúcióját, azonban több lényegi ponton sem ad kielégítő választ. Az elmékben és artefaktumokban hordozott ismeretek nem önmagukat másoló diszkrét entitások. Replikátorok helyett kognitív értelmezési és következtetési mechanizmusok - sémák, modulok - rögzítik a kulturális tartalmakat, és így lehetővé teszik a darwini evolúciós elmélet alkalmazását (Sperber, Hirschfeld, 2006; Boyd, Richerson, 2005). A kulturális evolúció populációdinamikai elemzése szerint az utánzásnak növelnie kell az egyéni tanulók fitneszét, hogy a teljes populáció rátermettsége nőhessen (Rogers, 1989). Ez akkor lehetséges, ha az egyedek hatékonyan tudnak választani az egyéni tanulás és az utánzás között, attól függően, hogy adott környezeti feltételek mellett melyik a pontosabb és a kevésbé költséges mód. Az utánzásos tanulás hátterében álló kognitív képességekre irányulhatott adaptív nyomás, mint például a tudatelméletre (Richerson, Boyd, 2005), az interszubjektivitásra (Tomasello, Kruger, Ratner, 1993), és a humán pedagógiára (Gergely, Csibra, 2005). A matematikai modellek, a terepkutatások és a laboratóriumi vizsgálatok - mint az átadási lánc, a helycserés módszer és a zárt csoport - egyre gyarapodó eredményei hozzájárulnak a kultúra kialakulásának és törvényszerűségeinek egyre pontosabb megismeréséhez.