Bevezetés. Az ikerterhesség létrejötte, illetve lehetséges szövődményei szempontjából is különleges terhespathológiai állapot, melynek jelentőségét napjainkban az asszisztált reprodukciós technikák térhódítása tovább növeli. Anyag és módszer: vizsgálataink során 1995-2007 között lezajlott 49, spontán, középidős (12-24. terhességi hét között) vetéléssel végződött többes terhesség kapcsán végzett fetopathológiai vizsgálat adatait dolgoztuk fel. Ezek közül 44 esetben gemini, 5 esetben trigemini terhességről volt szó. Eredmények: a spontán vetélések előfordulási gyakorisága a szülésszámhoz viszonyítva többes terhességekben 7,3%-nak bizonyult. A 44 gemini terhességből 27 (61,4%) spontán fogant, míg 17 (38,6%) asszisztált reprodukciós technika révén jött létre. Az 5 trigemini terhesség mindegyike asszisztált reprodukciós eljárás segítségével fogant. A vizsgált 49 esetből 11-ben (22,4%) terhelő anamnesis állt fenn. A vizsgált anyagban az egynemű magzatokkal járó terhességek száma szignifikánsabban magasabbnak bizonyult a különnemű magzatokkal járó terhességekénél. A monochorialis placentatio előfordulási aránya a spontán vetéléssel végződött ikerterhességek kapcsán magasabb volt (32,3%), mint e placentatio előfordulása általában többes terhességben. A spontán vetélés áldozatául esett gemini terhességek 18,2%-ában (8/44 eset) a fetopathológiai vizsgálat fejlődési rendellenességet igazolt; e nyolc esetből háromban (37,5%) asszisztált reprodukciós technikával, míg ötben (63,5%) spontán fogant gemini terhességről volt szó. A vizsgált ikerterhességek kb. 36%-ában a spontán vetélés intrauterin infectio következtében lépett fel. Következtetések: spontán vetélés többes terhességben lényegesen gyakoribb, mint singularis terhességek esetén.