A tanulmány a magyar kísérleti pszichológia hányatott sorsát mutatja be a 19. század végétől. A kiemelkedő alkotók egyben társadalmi sorsok megtestesítői is. Révész Géza, a kiváló halláspszichológus az első világháború utáni forradalmakban játszott felsőoktatási szerepéért kellett emigráljon, a modern összehasonlító szemléletet meghonosító Harkai Schiller Pál pedig jobboldali családi kapcsolatai miatt. Az 1950-1970-es nehéz években Kardos Lajos mentette át a kísérleti lélektan szemléletét, az állati emlékezettel és a lelki élet eredetével kapcsolatos kutatásaival. A kísérletezők ugyanakkor tágabb társadalmi és pszichológiai hálózatok részei is voltak. A magyar pszichológiára sokáig jellemző volt a különböző szerephibridizációk együttélése és a nagyobb személyi és intellektuális áthallás a különböző hálózatok között.