W. G. Sumner még a múlt század elején etnocentrizmusnak (EC) nevezte azt az általános beállítódást, hogy másokat alapvetően "etnikai" szempontból ítélünk meg: a "hasonlóhoz" vonzódunk, az "idegent" elutasítjuk. A jelenséget többnyire az előítéletekkel és a rasszizmussal kapcsolatba hozva a csoportok közötti konfliktusokat kiváltó - szűk látókörű, megalapozatlan és rosszindulatú - ideológiai konstrukcióként írták le (LEVINSON, 1950, 103). Az 1950-es és 60-as években végrehajtott pszichológiai kísérletek és szociológiai vizsgálatok az EC automatikusan érvényesülő és a racionális mérlegelést felülíró jellegére utaltak. A "saját" csoport iránti magas szintű preferencia és a "mások"-kal szembeni elutasítás jelenségének kutatásában a legutóbbi években egy sor új eredmény született. Ezeket alapvetően új módszerek - ágens alapú programozás, a legkülönbözőbb aktorok játékelméleti vizsgálatai, valamint neurobiológiai kísérletek - segítségével érték el. Ezek összességükben lehetővé teszik a jelenség eredetére és a közösségben betöltött szerepére utaló kérdésék megválaszolását. A jelen cikk - összefoglalva a legújabb eredményeket - az EC evolúciós elméletének körvonalait igyekszik felvázolni.