Ma már köztudott, hogy a megelőzhető halálozás legfontosabb oka a dohányzás, ennek ellenére a fiatal populáció dohányzásának megelőzése ma sem megoldott népegészségügyi probléma. Az orvostanhallgatók dohányzása azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert az egészségügyi szakemberek dohányzáshoz való viszonyulása szerepmodellként érvényesül a betegek körében. Célkitűzés: A jelen kutatás célja a szegedi preklinikai (első- és másodéves) orvostanhallgatók dohányzói státusának, dohányzási gyakoriságának és a dohányzással kapcsolatos attitűdjeinek megismerése volt. Módszer: Összesen 212 hallgatót vontak be az elemzésbe, az évfolyamok mintegy 50%-a adott információt a dohányzásról, illetve a dohányzással kapcsolatos vélekedéseikről. Az attitűdök megismeréséhez a The Students - Health and Lifestyle Study, The University of Western Ontario (Kanada) skálájának 20 állítását alkalmazták, amelyek adaptálása már korábban megtörtént. Eredmények: Kimutatták, hogy az 1990-es évek kutatási eredményeihez viszonyítva a dohányosok száma nem csökkent, sőt némi emelkedést figyelhettek meg. Sem az első, sem a második évfolyamon nem volt különbség a férfi és női hallgatók között a dohányzói státus szerint. Több nem dohányzó hallgató fogadja el saját modellszerepét. Következtetések: Az addikciókat érintő interdiszciplináris kurzusok mellett szükség van olyan gyakorlatorientált, betegcentrikus kurzusokra is, ahol a dohányzásról való leszoktatás módszereinek alapjait is elsajátíthatják a hallgatók. Emellett szükség van a dohányzó orvostanhallgatók számára olyan programra, amely segíti a leszokást.