A Tourette-szindróma leggyakrabban iskoláskorú gyermekek között észlelhető mozgászavar. Gyakorisága csúcsát a serdülőkor előtt éri el, és az esetek felében a korai felnőttkorban megszűnik. A Tourette-szindróma a tic - akaratlan vagy félig-meddig önkéntelen, rövid ideig tartó, váltakozva fellépő, ismétlődő mozgások (motoros tic) vagy hangadások (vokális tic) - leggyakoribb oka. Gyakran társul pszichiátriai betegségekkel, elsősorban figyelemhiány/hiperaktivitás zavarral és obszesszívkompulzív zavarral. Sokféle hiperkinetikus zavart utánozhat, ez megnehezíti a diagnózis felállítását. A szindróma okát a törzsdúcok működészavarával hozzák kapcsolatba. A kezelés kognitív és viselkedésterápiával, gyógyszerrel vagy műtéti úton történhet. A gyógyszeres kezelés első vonalát az alfa2-adrenerg agonisták képezik, de többszörös, összetett tic kezeléséhez dopaminreceptor-blokkolóra van szükség. A helyes diagnózis és kezelés jelentősen javítja az érintettek életminőségét és pszichoszociális működését.