Kedélybetegek és szkizofrének ötéves és 21-33 éves katamnesztikus felmérése alkalmával sajátos viselkedésforma tűnt fel, melyet erőltetettnek ható, de mégis spontán érvényesülő, formális szocializáltság jellemez. Élményháttere nincs, azaz nem származik pozitív pszichopatológiai tünetekből - sem direkt úton, sem kompenzáló jelleggel -, ugyanakkor sem preferenciákat alakító értékrend, sem kommunikatív irányulásokat differenciáló személyes kötődések nem szabályozzák, és nem teszik változatossá. Személyes igények vagy kezdeményezések sem mintázzák vagy módosítják. Védett munkahely, szociális otthon, rendezett lakóközösség, rutinfeladatok képezik az egyén életének a feltételrendszerét. A mások felől megszabott, mereven konform, mindig egyforma viselkedés azért sikeres stratégia a mindennapi túlélésben, mert a mozgástér és a tevékenységi kör mesterségesen be van szűkülve. Nem éli át a maga és a mások világát, de elidegenedve sincs, se önmagától, se mástól. Kéregként nő az illetőre a szocialitása. Allizmusa, azaz mások szerint élése, üres. Szükségleti cikkeinek a beszerzésében és fogyasztásában termelődik folyvást újra. Ez az újonnan körvonalazott üres allizmus elsősorban (szisztémás) kataton betegek kórkimenetelében figyelhető meg. Nem tűnik azonban haszontalannak a posztmodern társadalom és civilizáció kutatásában sem.