A leonhardi nozológiai rendszer validitása 25-30 éves utánkövetés alapján / Tolna Judit [et al.]
Bibliogr.: p. 20. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2007. 9. évf. 1. suppl., p. 14-20. : ill.
Célkituzés. Egy diagnózis validitását (érvényességét) külső kritériumok híján a diagnózis stabilitása és prognosztikai értéke határozza meg. Hosszú távú utánkövetéses vizsgálatunkkal a leonhardi nozológiai rendszer validitását vizsgáltuk. Módszer. Vizsgálatunkban 238 endogén pszichotikus nőbeteget soroltunk be a leonhardi nozológiai rendszer középszintu csoportjaiba. Kialakítottunk egy normál kontroll csoportot is, amelynek tagjait 7 szempont szerint, páronként illesztettük két kiválasztott csoport betegeihez. Az első vizsgálat után 25-30 évvel felkerestük és újra megvizsgáltuk a betegeket és a kontroll csoport tagjait is. Bár 96%-os volt a feltalálási arány, 130 beteget tudtunk újravizsgálni az igen magas mortalitás miatt. A vizsgálatok során regisztráltuk a betegek háttér- és kórlefolyás tényezőit, premorbid személyiségét, pszichopatológiai tüneteit és szociális adaptációját. Az egyes vizsgálatokban legalább két vizsgáló vett részt párhuzamosan, akik között az inter-rater reliabilitás minden vizsgálómódszer esetén magas volt. A vizsgált személyeket újra diagnosztizáltuk és besoroltuk egyrészt a leonhardi rendszer szerinti csoportokba, másrészt a DSM-IV szerinti kategóriákba. Eredmények. A 30 éves utánkövetés során regisztrált adatok az egyes csoportokban eltérő mintázatot mutattak. A kórlefolyás változói megfeleltek az egyes diagnosztikai csoportok prognosztikai tartalmának, azaz a cikloid csoportban észleltük a legjobb, míg a hebefrén csoportban a legrosszabb kórkimenetelt. Az újra besorolások alapján az egyes csoportok stabilitása különbözött. Mindkét klasszifikációs rendszerben a hebefrén csoport bizonyult a legstabilabbnak, míg a leonhardi rendszerben stabilan maradt kataton csoport szétszóródott a DSM-IV kategóriák között. Következtetések. A diagnózisok stabilitása és prognosztikai értéke alapján a leonhardi rendszer legtöbb középszintu kategóriája (bipoláris mániás- depressziós pszichózis, a cikloid pszichózis, a periodikus katatónia, a szisztémás parafrénia, a szisztémás katatónia és a hebefrénia) jó validitást mutatott.