Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy az általános fogorvosi praxisban is egyre gyakrabban találkozunk - a nem ritkán kiterjedt és súlyos mértékű - fogkopás jelenségével. A fogkopások lehetnek fizikai (abrázió és attríció) és kémiai természetűek (erózió). A nem megfelelően kivitelezett szájhigiénés tevékenység, a rossz szokások, a munkahelyi ártalmak jelentik a legfontosabb fizikai fogkopási tényezőket. Az utóbbi évtizedekben óriási mennyiségben piacra került magas erozív potenciálú mesterségesen előállított ételek és italok, illetve a jelentősen emelkedő bulimia, anorexia és GERD-prevalencia megsokszorozta az erózió előfordulási gyakoriságát. A fogkopásokkal szembeni védekezés főszereplője a nyál, mely elsősorban az erózió ellen biztosít védelmet. A pulpa épségének megóvásában a tercier dentin képzése játszik fontos szerepet. A fogkopást kiváltó destruktív tényezők és a szervezet defenzív tényezői ideális esetben egymással egyensúlyban állnak. A destruktív erők fokozódása egy határon túl éppen úgy az egyensúly felborulásához vezet, mint a defenzív tényezők bármely okból történő gyengülése. Az egyensúlyvesztés következménye a fogkopás, ami irreverzibilis keményszövet-vesztést jelent az egyén számára. Az elvesztett fogállomány pótlása gyakran igen komplikált feladat, akár esztétikai, akár funkcionális okból válik szükségessé, ezért törekednünk kell a hatékony primer és szekunder prevenciós ellátásra, lehetőleg 4-6 hónaponként.