Korábbi vizsgálataik alapján a szerzők úgy gondolják, hogy a már kialakult oro-faciális pszichés tünetképzés gyógyítási lehetőségei sok tekintetben korlátozottak, ezért nagy hangsúlyt kell fektetnünk az ilyen jellegű zavarok prevenciójára. A sikeres prevenciót számos egyéb szempont érvényesítése mellett többek között úgy valósíthatjuk meg, ha a fogorvosi praxis mindennapjaiba bevezetjük olyan pszichoterápiás módszerek alkalmazását, amelyek szomatikus gyógyászati keretek között is hatékonyak lehetnek. Ezt legelőnyösebben a mentálhigiénés szemléletmód és gyakorlat fogorvosi betegellátásba történő integrálásával képzelhetjük el, mivel ennek a szemléletmódnak fő célkitűzése, a beteg lelki egészségének megőrzése egy adott szakterület mindennapi művelése közben, bármely olyan (elsősorban) lélektani eszközzel, amely annak kereteibe beilleszthető. Ilyen lélektani eszköznek tekinthetők a különféle relaxációs módszerek is. Relaxáció névvel foglalják össze azokat a pszicho-fiziológiai, pszichoszomatikus, önszabályozó, önellazító módszereket, amelyek pszichoterápiás eszközökkel a pszichikus egyensúly helyreállítását, a pszicho-fiziológiai folyamatok rendeződését, a személy egészségesebb életvitelét szolgálják. Dolgozatukban ezeknek a módszereknek elméleti megalapozását, klinikai alkalmazási lehetőségeit és főbb terápiás irányzatait szeretnék röviden bemutatni. Az irodalmi összefoglaló fő célja, hogy felkeltse az érdeklődést a relaxációs módszerek iránt, valamint hogy az érdeklődő kollégák számára néhány "fogódzót" adjon az ilyen irányú szakmai ismeretek további elmélyítéséhez.