CÉL: A timidilátszintáz a DNS szintézisében szerepet játszó citoplazmatikus enzim, amely lényeges szerepet játszik a sejtek szaporodásában, így több rákellenes gyógyszer kiváló célpontja. Katalizálja a dezoxiuridin-monofoszfát konverzióját dezoxitimidin-monofoszfáttá. Az enzim gátlása a dezoxitimidin-monofoszfát, rákövetkezően a dTTP koncentrációjának csökkenését eredményezi, ami az át nem alakított dUMP-ből keletkezett dUTP hibás beépüléséhez vezet, kromoszómatörést, sőt apoptózist eredményezve. Az 5-fluorouracil (FURA) kezelésre adott rezisztencia egyik oka lehet a timidilátszintáz enzim gátlásának hiánya. A timidilátszintáz gén promoterében 28 bázispár hosszúságú ismétlődő szekvencia van két (2R) vagy három (3R) kópiában, amely befolyásolja a gén expresszióját. A génexpresszió tanulmányozása valószínűsítheti a citotoxikus kezelésre adott válasz előrejelzését. A timidilátszintáz génexpressziójának mértéke befolyásolhatja a Tegafur kezelés hatékonyságát, toxicitását vagy mindkettőt. Vizsgálatunk célja volt a kis dózisú Tegafur kemoterápia és a sugárterápia együttes hatékonyságának értékelése a timidilátszintáz gén promoterpolimorfizmusának tükrében. ANYAG ÉS MÓDSZER: 47 már előzőleg diagnosztizált, kemoterápiában és sugárkezelésben részesült fej-nyaki daganatos beteg esetében vizsgáltuk a timidilátszintáz gén promoterpolimorfizmusát polimeráz-láncreakcióval. EREDMÉNYEK: A 47 betegből komplett remissziót mutató 30 beteg 73,3%-a homozigóta 2R/2R, 6,7%-a heterozigóta 2R/3R és 20%-a homozigóta 3R/3R, a részleges választ mutató 17 beteg 29,4%-a 2R/2R, 17,7%-a 2R/3R és 53%-a 3R/3R genotípusúnak bizonyult. KÖVETKEZTETÉSEK: A betegjellemzők és a terápia kimenetele között nem találtunk korrelációt, viszont találtunk a genotípus és a terápiás válasz között. Feltételezzük, hogy a tumorválaszt a beteg genomikai adottságai jelentősen meghatározzák. A timidilátszintáz gén genotípusának meghatározása az FURA-alapú kemoterápia előtt egy potenciális eszköz lehet a kezelés individuális kialakításában.